Talán azért, mert mi nők úgy hisszük, hogy a tökéletes alak boldog életet takar. Nyilván mindenkinek van - hozzám hasonlóan - története a "mosásban összeszűkült farmerról", a "kinőtt felsőről", esetleg a "csak egy kicsit kijjebb varrt szoknyagombról". Sokszor adunk hálát a stretch nadrágnak, mely egy bizonyos súlyfölöslegig ápol és összetart. 

A kilók alattomosan támadnak

Először egy-két kiló, nem nagy ügy. Általában csak akkor figyelünk fel a problémára, mikor már jelentős plusznál tartunk. A ruhatárunkat ekkor már lecseréltük. Valószínűleg azt az életet is, amit még ideális testsúllyal éltünk. Többletsúllyal kirekesztettnek, boldogtalannak érezhetjük magunkat, éppen ezért nem akarunk társaságba járni, nem akarunk ismerkedni, ne legyünk tréfa célpontja, ne lássunk megvető szemeket. Ám az ajtót magunkra csukva, vigaszként nassolgatva az ördögi kör bezárul. 

Amint belül, úgy kívül

A túlsúly védekező reakció is lehet: elkerítem magam az emberektől, a szerepléstől, a felelősségvállalástól, a szexualitástól, a konfliktushelyzetektől. Ha a kinti világban nem találom a helyem, hát bezárkózom a saját világomba és ennek kinyilatkoztatásaként "falat" építek magam köré. 

Változtatni, de hogyan? 

Tapasztalataim szerint ritkábban kezd el fogyókúrázni valaki pusztán a túlsúly okozta betegségtől való félelmében, sokkal inkább szánja rá magát az ember, ha az esztétika arcon csapja. Tornával, koplalással letehetjük a kinti súlyokat, de ha belül még ottmarad megoldatlanul a problémánk, hamarosan újra kiülnek a kilók a testünkre.  Érdemes lenne megvizsgálni az elmúlt időszakot, hogy vajon mi okozott ekkora törést, hogy lelassultunk, miért zárkózunk el a külvilágtól, miért nem látjuk értékesnek és szeretni valónak magunkat. 

Jól érzem magam a bőrömben 

Megoszlanak a vélemények, hogy a túlsúly valódi probléma-e önértékelési szempontból. Egyes nézetek szerint a kövérség nem állhat az önmegvalósítás útjába, mindenki úgy jó, ahogy van, ahogy jól érzi magát. Mások úgy látják, hogy aki hagyja elterebélyesedni a testét, az boldogtalanságában, kényelmi okból teszi: evésben keresi/találja a megelégedést, a nyugalmat. Nassolni könnyebb és élvezetesebb, mint feltárni, majd megoldani a problémáinkat. 

Elképzelhető, hogy kizárólag a plusz kilók leadásával automatikusan nem jön a boldogság, de mindenképp közelebb kerülünk hozzá az egészség, a vitalitás és önmagunk könnyebb elfogadása által.

A tavasz tökéletes időpont a természet megújulására, felélénkülésére, talán ilyenkor mi is könnyebben ébreszthetjük fel a bennünk lakó Istennőt. 

Írta: Laskai Nelli