A Nemzetközi Nőnap immár majd egy évszázada ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat. Ilyenkor köszöntik hölgyismerőseiket a férfiak, ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal, esetleg néhány kedves szóval.

Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot, ma már kevesen tudják, honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep:  A Nemzetközi Nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők története. A nők évszázadok óta tartó küzdelmében gyökerezik, melynek célja, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vehessenek részt a társadalom életében. A modern kori Nőnap gyökerei egészen 1857-ig nyúlnak vissza, amikor március 8-án New Yorkban textilipari munkásnők tódultak az utcákra, magasabb fizetést és jobb munkahelyi körülményeket követelve.

Az, hogy kizárólag nők tüntettek, arra utal, hogy a férfimunkások saját fizetésüket nem tartották olyan alacsonynak, hogy ilyen drasztikus módon próbálják meg elérni bérük növelését. A nők és gyermekek alkalmazása sokkal jobban megérte a gyártulajdonosoknak, hiszen ugyanazért a munkáért jóval kevesebbet fizettek nekik, mint a férfiaknak.

A férfi és női munkaerőt tehát még azonos teljesítmény esetén sem kezelték egyenlőnek, és ez az egyenlőtlen bánásmód mind a munkakörülményekben, mind a jövedelemkülönbségekben élesen megmutatkozott. A Nőnap, mint ünnep igazi születése a századfordulóra tehető, s szorosan összekapcsolódott a nők különböző jogainak, legfőképpen a választójog követelésével. 1889-ben Clara Zetkin német politikus hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széleskörű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben.

Miközben 1909-ben az USA-ban február utolsó vasárnapján már megtartották az első nemzeti Nőnapot, az Öreg Kontinensen sem tétlenkedtek: a már említett Zetkin volt az, aki előkészítette az 1910. évi koppenhágai kongresszusra a nemzetközi Nőnap rendszeres megünneplésére vonatkozó javaslatot. Így a kongresszus elfogadta azt a határozatot, melyben arról döntöttek, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi jelleggel Nőnapot tartanak. 1911-ben Ausztriában, Dániában, Svájcban és Németországban tartották meg a világon először a nemzetközi Nőnapot. A március 8-ai dátum akkor vált véglegessé, mikor az I. világháborúban minden tekintetben kimerült Oroszországban 1917. február 23-án (a Gergely-naptár szerint március 8-án) Péterváron nők tüntettek a kenyérért és a békéért. II. Miklós cár lemondása után az ideiglenes kormány az egyenlőség jegyében hamarosan megadta a nőknek a szavazati jogot.

Magyarországon először 1914-ben ünnepelték a nemzetközi Nőnapot, a rendezvény első szónoka Ladányi Szeréna, a hazai nőmozgalom egyik megalapítója volt. Az Egyesült Államokban az 1910-es és a 20-as években még megünnepelték a Nőnapot, ám később hanyatlott az érdeklődés. Ennek hátterében leginkább az állt, hogy egyre több ország terjesztette ki részben, majd egészen a nőkre is a választójogot, így az egyik legfőbb célkitűzését elérte a mozgalom.

A Nőnap új erőre a 60-as évek nőmozgalmai során kapott, mind az USA-ban, mind Európában, és leginkább a nők egyenjogúsága lett a központi témája. Az ENSZ 1977-ben vette fel világnapjai közé március 8-át, mint a nemzetközi Nőnapot (International Women’s Day). Az utóbbi időben az ENSZ a nemzetközi Nőnap alkalmából leginkább a fejlődő országokban a nőkkel szemben elkövetett erőszakos cselekményekre hívja fel a figyelmet.

Magyarországon a rendszerváltás előtt is megünnepelték nődolgozóikat minden év március 8-áján, nem ritkán jutalomban is részesítve őket. Jól tudjuk, hogy az államszocializmus egalitáriánus elvei között kitüntetett szerepe volt nők és férfiak egyenlőségének. A Nőnap kiváló alkalom volt a propaganda számára, hogy egyenlősítő elveit hirdesse, s a szocializmust építõ, kiváló nődolgozóit ünnepelje.

A rendszerváltás után Nőnap ázsiója is hanyatlásnak indult. Ma már a naptárakban nem jelölik március 8-át, míg régebben feltüntették, hogy „Nőnap”. Oroszországban a mai napig nemzeti ünnep s munkaszüneti nap, de ma már éppen ideje lenne újragondolni a Nőnap mondanivalóját. A Nőnap ma hazánkban sokaknak egy lehetőség arra, hogy egy kedves gesztussal felköszöntsék a körülöttük élő nőket, s szeretetüket és tiszteletük fejezzék ki irántuk.

A szakemberek szerint mostanra látszik beérni az a folyamat, amelyek kb. tíz éve kezdődött el, s az azóta zajló nyilvános viták hatására a mai magyar társadalom valamivel befogadóbbá és érzékenyebbé vált a nőket érintő problémák iránt, ám még mindig csak a folyamat elején járunk. Hiszen a szavakat tetteknek kell követni, és sok esetben hiába vannak tettek is, például törvény az egyenlő bánásmódról.

A Nőnap ünnepe tehát cseppet sem vesztett fontosságából. Elgondolkodtató, hogy a valamivel több, mint száz éves története során bár tevékenyen hozzájárult a nők választójogának kivívásához, az alapcélkitűzése még mindig ugyanolyan, mint a századelőn. 

-nonap.lap.hu-